önkifejezési ezköz vagy használati tárgy?
is is. Mindenhová kerékpárral megyek. Eshet eső, fújhat a szél, én akkor is biciklire pattanok és azzal juttatom el magam a kívánt, vagy kevésbé kívánt, de annál inkább ’muszáj menni’ helyre. Persze ha az LRB-vel (Lilla Retró Biciklije, ugyebár!) megyek, akkor (a szó szoros értelmében) valami Jó okom van rá! Jó kedv, mindenekelőtt- ez már önmagában elég Jó ok; vagy az átlagosnál szebb, naposabb idő- lévén hogy ősszel kaptam meg a kicsikét, így kevés ilyen alkalom adódott, de azt mind kihasználtam. Vagy ha találkozóm van Valakivel, aki kedves számomra, de csak ritkán láthatom, akkor megadom a módját és a sokat próbált, mindennapokban hű paripa helyett a mutatósabb, parádés lovat vezetem ki az istállóból és kényelmesen, pár évtizedet visszaugorva karikázok a Kedves elé. Hát nem romantikus?!
Mivel ritkán járok az LRB-vel, már meg is kaptam, hogy: „te kocaretrós!”- de ez csak az irigység hangja volt! :P
miben hasonlit rád,és miben különbözik?
Halad, ha hajtják. Ez egy nagyon lényeges és ijesztően magasszintű hasonlóság az LRB és én közöttem. Küllemét tekintve hosszú nyakú, akár csak én. Ja, és legalább annyira bearanyozza környezetének szürke hétköznapjait, mint kedves gazdája, mikor éppen nincs magányosan a falhoz támasztva – mármint a bicikli.
Különbözőség: az LRB-nek csak két kereke van… :P
kedvenc részlet(ek) a bringán?
Úgy az egész egy nagy részlet, ami tetszik. De ha már nagyon részletezni kell:
A kormány: az erőteljesen visszahajlított kormányt megragadva, kissé rogyasztott könyökkel őrült nőszemély látszatát keltve lehet vele tekerni; míg nyújtott kezekkel kormányozgatva, finom eleganciát kölcsönöz.
A küllők: a fekete-fehér átmenet nagyon tetszik rajta! Miért? Csak. Mert jól néz ki.
Az elülső lámpa: egy reflektor veszett el benne.
No meg a váz: olyan mint egy hattyú! Egy aranysárga hattyú! Gyönyörű!
